Hogyan született a szél

Abban az időben, amikor a Jóisten a világot teremtette, minden virágnak színt és illatot adott. A méhecskék pedig egyik virágról a másikra szálltak: beszívták az illatukat, megkóstolgatták a nektárjukat. A tarka szárnyú pillangók is szorgalmasan látogatták a virágokat.
– Milyen csoda! - mondogatták – Ezek itt olyan lepkék, akik nem röpülnek, mindig ugyanazon a helyen maradnak! Akármikor járunk erre, mindig megtalálhatjuk őket!
A virágok is nagyra nyitották a kelyhüket csodálkozásukban, amikor a pillangókat meglátták:
– Milyen csoda! - ingatták a fejüket - Repülő virágok, akik ide-oda libbennek egyik helyről a másikra! Bármelyikünket meglátogathatják, akármerre nyílt is ki!
Mindenkinek jó volt ez így, csak az ördögnek nem. Őt ugyanis sohasem látogatták meg sem a méhecskék, sem a pillangók. Minél tovább nézte a virágokat és a pillangókat, annál nagyobb lett benne az irigység. Ezért aztán egyszer darázs képében odarepült néhány virághoz, egyenesen be a kehely közepébe, és -jaj!- ellopta onnan az illatot. Azt hitte, ezzel lépre csalhatja a levegőben táncoló pillangókat. De azokat bezzeg nem lehetett becsapni! Akármelyik virág lopott illatát is öntötte magára az ördög; a lepkék messze elkerülték.

Bővebben: Hogyan született a szél