Mit tegyünk, ha...

…azt látjuk, hogy gyermekünk gondosan becsomagolt, vadonatúj füzete napról napra gyűröttebb, megviseltebb állapotban kerül elő a táskájából. Ha kinyitjuk, és jobban szemügyre vesszük a füzetet, még azt is észre vehetjük, hogy amit leírt, annak a ceruzanyoma még két-három oldallal odébb is látszik: átnyomódott. Egyszer csak rájövünk:

A gyermekünk görcsösen fogja a rajzeszközt. Ebben az esetben:

Először nézzük meg, hogyan fogja gyermekünk az íróeszközt (ceruzát, tollat, krétát).

Felnőttként – főleg a billentyűkben gazdag világunkban – már nem is gondolunk arra, milyen fontos, és tanulás útján elsajátított cselekvés az írás. Olyan természetes, hogy gyermekünk is ceruzát, tollat ragad és nyomot hagy a papíron. A rajzolás után, mellett kezdetben lassan – szinte betűrajzolással – ír. Ha megnézzük tevékenykedése közben, észlelhetjük, hogyan fogja az íróeszközt, miként mozog a keze.

A könnyed írás egyik alapja, hogy a gyermek a „három jóbarát fogással” tartsa az íróeszközt. A hüvelykujj és a mutatóujj tartja a ceruzát (tollat), míg a középsőujj alulról támasztja az eszközt. Az íróeszköz szára a hüvelykujj és mutatóujj által bezárt tenyérfalra boltívbe feküdjön fel. Az eszköz ezáltal kapja meg a teljes védelmet a kimozdulás ellen, egyben a gyermek irányítás alatt tarthatja az eszközt. (Egy kisgyermek kezén ez a boltív még nincs jelen. Ezt a gyermek a tárgyak tudatossá váló megragadása és elengedése által alakítja ki kb. négy éves korára).

A gyűrűs –és kisujjunk a kézfej támasztásos mozgatásában segít.

A következő lépésben érdemes megfigyelni, hogy a gyermek ujjai miként ragadják meg az íróeszközt. Utolsó ujjpercei ívben ráhajlanak-e a ceruzára? Milyen színűek a körmei (halványrózsaszín, avagy fehér)? Milyen az ülőtartása írás közben (felsőtestével rádől-e a ceruzát tartó kezére)?

Ha ezt észleljük, az azt üzenheti számunkra, hogy a gyermekünk (szinte teljes) fizikai erejével, és minden figyelmével dolgozik a papírra. Ebben az állapotában hamar elfárad, kimerül, és kialakulhat benne egy érzés, hogy írni nehéz tevékenység.

Ilyenkor a gyermeknek segítségre van szüksége, hogy az iskolai munkát könnyedebben végezze. Ehhez pedig a legjobb terep az otthon, a ház körüli munkák. A gyermek görcsös fogását sok mindennel lehet oldani. A kislányok biztos szívesen fűznek gyöngyöt, de a fiúk is szívesen ülnek oda édesanyjuk mellé rizst, vagy lencsét válogatni (főleg, ha van a háznál aranyhörcsög, kisegér, „aki” szívesen megeszi a kiválogatott szemeket). Megörvendeztethetjük gyermekeinket azzal is, hogy együtt aprósüteményt készítünk. Kezdjük a kókuszgolyóval, ami finom és nem igényel komolyabb konyhatechnikai előkészítést. Kézi hajtású dió – vagy mákdaráló minden háztartásban van. Már az is jó segítség, ha gyermekünk ledarál rajta 20 dkg. Háztartási kekszet. A kekszporból kedvenc receptünk szerint masszát készítünk a gyermekkel, majd a masszából nedves tenyerünk között apró golyócskákat formázunk. Az így elkészített (egy 5 éves kislány szóhasználatával: „meggombócított”) finomságot óvatos mozdulatokkal kókuszreszelékbe forgatjuk, majd mignonkosárkákba tesszük. Miközben ez az édesség készül, gyermekünk kézmozgása finomodik, hiszen a kókuszgolyókat nem lehet görcsösen megformálni.

Miközben a házi munka sokat tud segíteni, előfordulhat, hogy a probléma megoldására célzottabb támogatásra is szükség lehet. Amennyiben többet szeretne tudni erről a segítő munkáról, kérjük, keressen kapcsolatot velünk.