Mit tegyünk, ha...

író gyerek…azt látjuk, hogy gyermekünk gondosan becsomagolt, vadonatúj füzete napról napra gyűröttebb, megviseltebb állapotban kerül elő a táskájából. Ha kinyitjuk, és jobban szemügyre vesszük a füzetet, még azt is észre vehetjük, hogy amit leírt, annak a ceruzanyoma még két-három oldallal odébb is látszik: átnyomódott. Egyszer csak rájövünk:

A gyermekünk görcsösen fogja a rajzeszközt. Ebben az esetben:

Először nézzük meg, hogyan fogja gyermekünk az íróeszközt (ceruzát, tollat, krétát).

Felnőttként – főleg a billentyűkben gazdag világunkban – már nem is gondolunk arra, milyen fontos, és tanulás útján elsajátított cselekvés az írás. Olyan természetes, hogy gyermekünk is ceruzát, tollat ragad és nyomot hagy a papíron. A rajzolás után, mellett kezdetben lassan – szinte betűrajzolással – ír. Ha megnézzük tevékenykedése közben, észlelhetjük, hogyan fogja az íróeszközt, miként mozog a keze.

Bővebben: Mit tegyünk, ha...

Ülj egyenesen!

P. hét éves, első osztályos. Írni tanul. Jobb kezében tűhegyes fekete grafitceruza, előtte a vonalas füzet. Egy sor karikát kell berajzolnia a két legalsó vékony vonal közé. P. szorgalmasan dolgozik. Nagy figyelemmel illeszti a megfelelő ponthoz a ceruzát, és óvatosan kanyarítja a vonalat: nehogy kimenjen a sorból! Közben fejét egyre inkább a bal válla felé hajtja. Bal keze, amelyik a füzet szélét támasztja, lassan, észrevétlenül a pad széle felé csúszik. Mire a sor közepére ér, a füzet már egészen ferdén fekszik a padon.

– Ülj egyenesen! – súgja a fülébe kedvesen a tanító néni, és megigazítja a füzetet.

P. bólint, és folytatja a karikák rajzolását. A jelenet a következő sornál megismétlődik. A következő napon is. A tanító néni néha fáradtan sóhajt, amikor újra és újra meg kell igazítania a padon P. füzetét.

– Miért nem tud egyenesen ülni ez a gyerek? – kérdezi ilyenkor csüggedten magában.

Bővebben: Ülj egyenesen!

További cikkeink...

  1. Fél a gyermekem